Tradicionális Goju-ryu Karate

A harcmûvészet és a küzdõsport szót általában ugyanabban a jelentésben használják. Mégis ha megfigyeljük a különbözõ küzdõsportok/harcmûvészetek ágait, elég könnyedén megkülönböztethetünk két fõ irányvonalat, melyet sokan önkényesen, de nem minden alap nélkül egyik vagy másik névhez rendelnek.

Így harcmûvészet nek inkább azokat az ágakat és formákat nevezik, melyek mögött egy spirituális és/vagy szellemi rendszer is áll. (például karate, kung fu, aikido, tai chi stb.) Másképp megfogalmazva ez mûvészet.  Egy felsõbbrendû cél érdekében cselekszik e világban. Versenyrõl itt is beszélhetünk, de az nem a ringben, hanem inkább a az életben játszódik. Fontosabb a harcmûvészetben a szép, illetve a szép gyõzelem, mint a hatásos és dicsõség lehet a vesztés is.

A harcmûvészet egy tipikus leírása a festõvel való összehasonlítás. A festõnek ott a paletta az alapszínekkel, a vászon és az ecset. De a felhasznált színeket õ maga keveri ki, és a vonalakat is õ húzza, mindezt a saját stílusában, a saját látásmódja, érzései és érzelmei által. A harcmûvésznek ott vannak a technikák és formák, amelyeket szabadon módosít és kombinál a saját ízlése, valamint az adott helyzet szerint.

Összefoglalva: A harcmûvészet a test és a szellem mûvészete testi oldalról megközelítve, az ember õsi védekezõ és támadó ösztöneit alapanyagul felhasználva.

A küzdõsport szóhoz pedig inkább azokat rendelik, melyek letisztultak, nem hordoznak kulturális vonásokat, bármilyen kultúrához csatolhatók, inkább a testi értelemben vett harcot fejleszti és nem vagy csak nagyon kis mértékben foglalkozik más kultúrá(k)nak a hozatékával, vagy a szellemi értelemben vett harccal. Más megközelítésben azt mondhatni, hogy küzdõsport az, ahol a hatékonyság (mégha részbeni is, például boxban csak a kezet szabad használni) felülmúlja a szépség és az egészség szempontjait. (például kick-box, sanda stb.) Ez sport, a mûvészi célokkal ellentétben, itt a verseny, a mozgás és a gyõzelem számít.

Összefoglalva: A küdzõsport egy módszer a hatékony védelemre és támadásra, illetve sport, vagyis az elõzõek szabályok között való ûzésére.

Természetesen a két fogalom úgy is összeolvad, hogy például a karatét lehet küzdõsportként alkalmazni, de lehet harcmûvészetként is mûvelni.