Tradicionális Goju-ryu Karate

„Az igazat mondd, ne csak a valódit.”

Ellentmondásos? Hadd oldjam fel!

A látszat:

Szigor, rend, vasfegyelem, tekintélyuralom (a mester elõtt még meg is kell hajolni), vezényszavak, merev hagyományok, „egyenruha” „rendfokozatokkal”.

A valóság:

A rend arra szolgál, hogy mindenki zavartalanul tudjon figyelni, fejlõdni. A tekintélyuralmat és a hagyományokat mindenki, aki oda jár önkéntesen fogadja el. A karate ruhánál pedig erre a célra alkalmasabb öltözetet ki sem lehetne találni, a színes és fekete övet és a danokat bárki kiérdemelheti.

Az igazság:

Nem számít, hogy kinek mennyi pénze, befolyása, pozíciója van, kik a szülei, ki a keresztapja.
Mindenki azonos szintrõl indul, és csak szorgalommal és kitartással léphet feljebb.
A vizsgánál lehetetlen csalni, vagy végre tudja hajtani a gyakorlatokat, vagy nem.
Az elméleti kérdésre vagy tud felelni, vagy nem.
Bárkibõl lehet fekete öves, sõt több danos mester, aki hajlandó rá idõt és energiát fordítani, és bejárja harcmûvészet rögös, ám élményekkel teli útját.

Soha nem késõ elkezdeni.
Jómagam 40 évesen indultam el ezen az úton, de vannak olyanok is, aki 50-60 évesen!
Más sportokkal (igaz, a karate nem sport, hanem harcmûvészet) ellentétben itt nem csak gyerekként elkezdve huszonévesen lehet a csúcsra jutni,
aztán kiöregedni, hanem bármikor bele lehet vágni, és egészen a halálunkig fejlõdhetünk. 
A fizikai adottságok is legfeljebb csak némi elõnyt jelentenek, amit kitartással, szorgalommal ellensúlyozni lehet.
Itt a cél nem egymás legyõzése, hanem önmagunk jobbá tétele.
Aki bemegy egy dojoba (edzõterembe), egy igazi békés légkörbe csöppen bele, annak ellenére, hogy harcot, küzdelmet tanul.
Az ajtón kívül marad a külvilág durva, zavaros légköre, kicsinyes civódásai, és mindenki maximálisan vigyáz a másikra.
Saját szememmel láttam az esetlen, csetlõ-botló gyerek fejlõdését, akinek mozgása már nem is hasonlít két évvel ezelõtti önmagára.
Saját magamon is érzem a fejlõdést fizikailag és lelkileg egyaránt.
Mert itt egy olyan életszemlélettel is megismerkedtem, ami segít jobban megérteni és elviselni a világot.

Kívánom, hogy minél többen részesei legyenek a mi külön világunknak!

Morocz István